Szerintem ezt nem nagyon kell magyaráznom. Mármint az idézeteket. A Nanából -ugyanúgy, mint a Honey and Cloverből- rengeteg pillanat, és momentum megegyezik az enyémmel. Vagyis egy ember, aki most lépett ki a nagybetűs ÉLETbe, és nem találja még a helyét, még túl sok az infó, és sok idő kell neki, hogy megszokja az új helyzetet. De a barátok, mindig ott állnak mellette, hogy támogassák. Máshogy ezt nem lehet túlélni. És persze a szerelem....ami megédesíti az életet, és többre sarkall, hogy jobb ember legyél a másiknak.
Ezek az idézetek az elmúlt egy évemet mutatják be.
Ahogy belevágtam én hülye a nagyvilágba...
ahogy szerelmes lettem a legcsodálatosabb emberbe...
ahogy barátokat veszítettem el, és "szövetségeseket" szereztem.
Így olvasd kedves olvasó. Nem fogom megmagyarázni. Aki érti érti, aki nem, az képzelje bele magát a helyzetembe, és egyből érteni fogja.
Az már lényeges, ha valamit önzetlenül teszünk a másikért.
~
Egy furcsa apa nem fog jó embert nevelni - jó példa vagyok erre.
~
Még a legrosszabb dolgok után is történhet valami jó.
~
Szeretnék mélyen a szemedbe nézni és mesélni neked mindenféléről. Hiszen amikor valaki más arcát fürkészed, az olyan, mint mikor saját magadat vizsgálod. Ha félrenézel, azt jelenti, vesztettél. És én nem akarok veszíteni.
~
Ahogy telik az idő, a vállunkat egyre nehezebb terhek nyomják, amíg akkorák nem lesznek, hogy mozdulni sem bírunk. Ezért van szükségünk valakire, aki nem hagyja, hogy megszakadjunk beléjük.
~
~
Ha elárul valaki, akit szeretsz, az nem múlik el nyomtalanul.
~
Annyira a magaménak akartalak, hogy szívem szerint nyakörvet akasztottam volna a nyakadba. És ez engem is megrémisztett. Muszáj volt távol tartanom magam tőled. Máig képtelen vagyok barátokat szerezni. Hiszen még mindig rettegek.
~
Ha mérges vagy rám, ne mosolyogj! Ha nem beszélsz velem, nem tudok bocsánatot kérni.
~
Szép lakást akarok, meg bájos ruhákat, moziba akarok járni, a legjobb mobillal telefonálni, megszerezni a jogosítványt, utazgatni szerte a világon. Ezért dolgozom, és ezért kell kihoznom magamból a legtöbbet. És ha így fogom fel, a munka nem szórakozás? Ennek kéne motiválnia, de ehelyett csupán azon meditálok, hogy mire vágyom.
~
Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.
~
Ha most arról panaszkodnál, hogy magányos vagy, én azonnal Londonban teremnék. Bárhová elmennék. És már csak azzal is megelégednék, ha a szíved és a tested csak kicsit megmelengethetném. Ez biztos úgy hangzik, mintha valami eszméletlen kedves lennék, pedig mindezt csakis azért mondom, mert nálad senki sem fontosabb a számomra. (...) Bocsásd meg, hogy ilyen önző vagyok.
~
Minél előbb kötözöd be a sebet, annál jobb.
~
Azt hiszem, túl nehéz teher nyomja a vállát. Hadd vegyem át a felét. Ne akarjon mindent kézben tartani, mert ha egyszer tényleg erre lesz majd szükség, arra eszmél majd, hogy már mindkettő tele van.~
Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tűnjenek.
~
Én nem akartalak kisajátítani, csak azt akartam, hogy szükséged legyen rám.
~
Ha hagyom, hogy továbbra is csak sodródjak, sosem fogok elérni semmit sem!
~
A való világ ugyanis nem arról szól, hogy mindig győz az igazság. Ha győzni akarsz, kelj fel és harcolj! És tanulj meg végre csalni is.
~
A szívemben tomboló érzések szerelemmé váltak.
~
Ha érzed, hogy törődnek veled, nem érzed egyedül magad.
~
Ahogy ott álltunk, és a tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni. Soha!
~
A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.
~
Hiába nem akartam foglalkozni velük. Hiába nem akartam tudni róluk. Végül mégis szembe kellett nézni a problémákkal.
~
Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.
~
Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
~
Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
~
Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt... ezt Nanától tanultam. De az esős napok még mindig nedvesítik az arcom könnycseppekkel, most is.
~
Két ember élete akkor fonódhat össze, ha kölcsönösen hisznek a másiknak.
~
De ha jobban belegondolunk, a veszekedés valójában csak egy harc az emberek egója között, hisz az emberek még akkor sem értik meg egymást, amikor az igazságot mondják el egymásnak. Valószínűleg lehetetlen úgy élni, hogy ne bántsanak meg minket, de ha elég elszántak vagyunk, akkor talán sikerül úgy élni az életünket, hogy közben senkinek nem okozunk fájdalmat.
~
Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár
Hát ennyi lett volna. : ) Keserédes volt ez az évem, tény és való. De tanultam belőle, és még óvatosabb lettem, és úgy érzem, hogy jobb is. És egy lépéssel közelebb jutottam ahhoz, hogy megismerjem magam, és a saját korlátaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése