Fic :)

-Alfonsh...- néz rám kicsit értetlenül, ahogy fölé emelkedek, és ledöntöm az ágyra. Ködös pillái mögül pislog rám, de már a nyakamat karolja.
- Szeretlek - suttogom remegő ajkaimmal, és hogy meg bírjam állni, a feltörő érzelmek szabadjára engedését, egyből megcsókolom puha forró ajkait.
Viszonozza a csókot, olyan hevességgel, mintha csak ezen múlna az élete. Kezével tarkómon, és hátamon szánt végig többször, ami valami hihetetlenül jó érzéssel tölt el engem. Boldoggá tesz, ha hozzám ér, ha végigsimít a bőrömön. Érzem az érintésén keresztül, hogy szeret engem.
És én is őt.
Mindennél jobban.

Nem bírom tovább csókolni, úgy érzem több kell. A nyakához hajolok, és most azt fedem be csókjaim tömkelegével, miközben a felsőjét próbálom lerángatni róla. A szabaddá tett területeken végigsimítok, és hihetetlen borzongás fut végig rajtam ekkor.
Belém hasít a tudat, hogy.... valószínűleg utoljára fogom most érinteni, csókolni, simítani őt...Annyira borzasztó ez a tudat,h. nem bírom tovább türtőztetni könnyeimet. Ahogy lentebb haladok a kényeztetéssel a bőre íze lassan átitatódik a sós könnyeimével.... remélem nem veszi észre.
Felnézek rá, ő pedig rám, és elmosolyodok.
Megfogja az arcom, és visszahúz magához.
Csak ne vegye észre...csak ne vegye....
Megcsókol.

És én teljesen elfelejtek mindent. A helyet, az időt, csak ő van itt. És én....

Erőt veszek magamon, és kézzel folytatom....nem gyengülhetek el. Nem lenne férfihoz méltó. Támasz kell Ednek. És én leszek a támasza, amíg haza nem jut....és úgy érzem, hogy... holnap lesz a napja ennek. Igen, hnapra készen leszünk. És hazajuttatom.
Én tehetem őt boldoggá...
- Szeretlekh....Edwardh...- suttogom remegő hanggal a fülébe, és hirtelen áramszünet lesz.

A sötét szobát teljesen betöltik a sóhajok, és a nyögések pár perc alatt. Nem törődve azzal, hogy közeleg a vihar, a mennydörgés, a villámlás az eső.
Csak egymással foglalkozunk, hogy a másiknak minél jobb lehessen. Hogy minél jobban érezzük a másik illatát, hallhassuk a hangját, és tapinthassuk a bőrét...

~

-Én nem vagyok egy álom - nézek a szemeibe, majd a kezemet az övére teszem. Megremeg, ahogy utoljára megérintem, de csak elmosolyodok az értetlen arckifejezést látva az arcán- sose felejts el....

~

Utolsó dolog amire emlékszek....és amit láttam, az az,hogy a fiú...akit mindennél jobban szeretek, aki többet jelent nekem a világnál az én repülőgépemben száguld a boldogsága felé.
Mert nem itt van az ő boldogsága...nem velem...
Hanem  az öccsével....
De mégis én teszem őt boldoggá....

Sayounara....Edward Elric...