I'm the hero of the story.
Don't need to be saved!

Nemtudom. Most nem....tényleg nem.szar a kedvem. Egész nap bőghetnékem volt. De nincs komolyabb oka - asszem. Nem csináltam semmit, csak itthon evett a fene. Nincs munkám, Ed sincs itt. Mindjárt jön a hétfő, és Zsolti itthon lesz.
De nem akarok senkinek panaszkodni, csak neked drága blogom.
Nem akarom, hogy megmentsenek.
Nem akarom, hogy segítsenek, vagy hogy felajánlják a segítségüket.

Ismét meg akarom találni magam, és kilépni ebből a nyomasztó depiből amiben már egy ideje benne vagyok, csak nem vallottam be még magamnak sem, és gyártottam az álarcokat olyan hatásosan, hogy még magamat is sikerült becsapnom.

Ismét úgy akarok magamra nézni, hogy igen, örülök, hogy én én vagyok, és nem csak mondani. Csak nézni magam, és mosolyogni, nem undorodva elfordulni, és inkább tükörbe se nézni. Kerülni az emberek tekintetét, a társaságot, az örömöt, és a bánatba temetkezni. Ezt nem akarom! Nem akarom, hogy minden nap legalább egyszer fojtogasson a sírás vagy a kétségbeesés. Nem akarok megfelelni senkinek, csak magamnak! Megint nem törődtem magammal, csak mással.

Nem néztem magamba, nem foglalkoztam az emberrel, aki vagyok. Elhanyagoltam magam kívül is, és belül is. Rosszul érzem magam. Árnyéknak érzem magam. De ismét látható akarok lenni, önbizalommal teli, és nem csak mondani! Nem értem. Jön a tél ezért van ez? Vagy más miatt?

Nem tudom. Nem tudom. Nem akarok támaszkodni senkire. Hős akarok lenni. A saját hősöm! Ne szólj, hogy szarul vagy bazdmeg! Ne szólj, hogy hadd segítsek! Ne szólj, hogy sajnállak!

Mert elvesztem most kicsit. Nem tudom merre. Vagyis, de pontosan tudom, csak....a jelenben nem tudok élni úgy érzem. Folyton a jövő felé kacsingatok, és elsiklok rengeteg dolog mellett. Miért?

*felsóhajt* egyedül érzem magam.... Nem ismerve önmagam, idegenként élni a saját otthonomban, messze mindentől aminek hála el tudok vonatkoztatni néha.

Fáj.
Szorít.
Sírok.
Gyenge lettem.
Ismét....

Zuhanok.
Gyengének érzem magam.
Nem elég jónak.
Kevésnek.

De talpra állok.
Megfeszítem magam.
Erőt veszek a mélabún, és ismét leküzdöm.
Kilábalok a pánikból és a depresszióból.

Boldog leszek
BOLDOG LESZEK!
BOLDOG LESZEK
Boldog leszek!
Boldog leszek...
Boldog leszek.........

És ismét méltó a szerelmedre