Mivel a jó lélek most nem bír rávinni, hogy hálózat-szerelés órára járjak, ezért gondoltam írogatok ide valamicskét :D
Épp Ednél vagyok, és dúl a love.
Igen love.
Nagybetűs LOVE!
Jó leírni
Naxal khm.... pénteken jöttem, otthon mikor felszálltam majd' meggyulladtam, mikor itt Bpesten leszálltam meg fáztam- és az eső is rákezdett fene a jó édes kur....>_>
Na m1, ettünk KFC-s kaját, meg jött Mello is, aztán vettünk PockyyyT!:D Mandulásat meg sima csokisat húú finom volt :3!
Aztán go home, aztán nemtom mit csinltunkxD Jóformán sztem semmit, mert másnap COON! Be voltunk zsongva rendesen... én itthon kifestettem magam, hát mondanom sem kell,hogy miért mentem kendővel a fejemen, mikor az arcom inkább hasonlított egy élőhalottéra, mint egy élő emberére....
Hát így meg összetéveszthettek volna egy buckalakóval... Elég gáz volt, de mindegy, mert hamarosan odaértünk :D
És elég hamar elment a nap :s Jaj fotózkodtunk -vis én nem, nem volt hozzá affinitásom (bár mostanában egyáltalán nincs hozzá...hn...>_> fogyóznom kéne de sürgősen)- meg meg mászkáltunk, és rólunk is csináltak fotókat, meg meg nemtudom O_O' röhögtünk sokat, néztünk cp-seket akiknek nagyon cool cuccuk volt.
Taltunk anitakival meg azzal a Gábor Zsófival v. ki a f.szommal hát...előben mégdurvábbak el kell mondanom x""D. És Anitaki apja olyan volt, mint vmi csöves .O. nem értettem mit keres ott egy csöves, de mikor mondta neki Antiaki,h. "APU" akk megvilágosodtam, és majdnem szétröhögtem az agyam!
Kaijival is taltunk meg Hanával, és Kaijit alig ismertem fel ami durrrva Oo Jó cp-je volt mondjuk az tuti :D
Akkor Temééket is láttuk, meg odamentünk köszönni, hmm aztán meg majd megfagytunk és én nem láttam SZZZZZZZZP....xD Pedig akartam :s
De... Edék vagy 2x v. 3x el is húztak mellőlünk és csak..bejelnetették,h. mennek...hát nem esett vmi faszántosan...főleg,h. Barüvel kellett végigülnöm az előadásokat meg minden istennyilát...és kérdeztem tőle,h. nem megyünk e el vmerre mászkálni, ő meg baszott jönni. És ez is levitte a kedvem.
Meg a fejem is fájt.
Szóval...kb. 2 órahosszáig úgy voltam vele,h. kurvára szar a kedvem meg hogy mindjárt fejbelövöm magam meg Barüt is (vis... először Barüt XD)
Ezidő alatt néztünk 5centimeter per second-ot...
Rázott a hideg a képi világától, és a történettől is - igaz angol felirat volt hozzá, de a kép miatt meg egy két mondat amit össze tudtam rakni amiatt értettem nagyjából. Gyönyörű szerintem. Elképesztő. És végtelenül egyszerű, de szerintem ez adja a nagyságát. Ez az egyszerűség.
Mert egy "mély" csókhoz nem kell valami hiperszuper hely, vagy sok pénz, vagy mit tudom én drága ruhák, jólfésült haj, etc. Ahhoz csak két ember kell, és hogy őrülten szeressék egymást. De persze ez csak az én véleményem.
Nos akkor a második történet, az már a magányos fiúról szól, aki nem kereste a lányt, és a lány sem őt. Mindig akart neki küldeni sms-t mindig megírta az sms-t de... sosem merte elküldeni.
És itt jön a képbe egy harmadik lány, aki mikor a fiú új városba költözött,. az iskolatársa lett. És persze egyből belezúgott. Sajnálom azt a lányt, nagyon is. Éjszakákon át sír amiatt a fiú miatt. És nagyon el szeretné mondani, de... mégsem teszi. Megtorpan, meghátrál. Nem tudni mi történt volna, ha nem teszi, de... szerintem jobb lett volna elmondania.
Bár... ez a félénkség ez is csak még emberibbé és sablontalanabbá teszi a történetet.
Az utolsó történet a jelen korban játszódik, mikor már mindannyian felnőttek. A lány épp férjhez menni készül. A fiú pedig a munkába van temetkezve. És nem tudom ,hogy az a szemüveges lány esetleg a 3.szereplő a történetben? Aki hívogatja folyton a fiút. Na mindegy szóval a lényeg,hogy ugyanannál a kereszteződésnél találkoznak, mint annak idején, de a vonat elválasztja őket, és mire ismét láthatnák egymást, már egyikőjük sincs ott.
Szerintem elég megindító, és Barü, ha nem nézted még és olvasod ezt és még nem utálsz mert meg akartalak verni majd fejbelőni, akkor mondom,h: NÉZD MEG! XD
Hm hát a connak is vége lett, aztán meg hát nemtom. Igazából csak pocoltunk meg zabáltunk. Ed elment 2x suliba én meg addig nagyjából rendet pakoltam, meg tanulgattam -vis próbáltam x_x dehát..nehéz volt XD Ígyhát sztem a holnap reggeli vonatútra marad ez a feladat is.
Jaj igen! Ed kisírta Izuminál, hogy maradhassak azért vagyok még mindig itt.
Igazából ezalatt a 10hónap alatt egyre jobban Edbe szerettem. És mindinkább úgy érzem, hogy ő...Ő.Khm szóval ezt így lehet gáz leírnom, tekintve,h. tudom,h. nem leszünk örökké együtt.
Na mindegy, ez csak egy érzés -ami egyre jobban és egyre sűrűbben temet maga alá annyira, hogy szinte már levegőt sem kapok., csak őt látom, és próbálom elképzelni a közös jövőnket.
Vele akarok élni.
Csak őt akarom.
Ő kell ahhoz, hogy az életem teljes, és boldog legyen. Csak ő. És sokszor érzem úgy, hogy esetleg nem vagyok elég jó neki. Nem érdekel, hogy mást mit mond, milyennek kéne lennem. De ha ő mondja... nos... nem tudom miért van ez, de próbálok megfelelni neki. Szeretném, ha a legtöbbet kapná. Ha a legjobb lenne neki. Mindent meg akarok adni neki, ami csak az erőmből telik, és még sokkal többet.
Nem akarom, hogy szomorú legyen.
Nem akarom, hogy bánkódjon valami miatt, vagy féljen. Szeretnék vele lenni mindig, és fogni a kezét ha szüksége van rám. Ápolni ha beteg, megvédeni ha valami bántja, megvigasztalni ha sír...
Telefon és a net annyira kevés, hogy az borzasztó. Egyre többet akarok belőle, nehezen viselem a hiányát, fojtogat a tudat mikor vele vagyok, hogy majd el kell válnunk, és alig látjuk majd egymást utána.
De lesz jobb is...
Szeretem a mosolyát.
Szeretem a hangját.
Szeretem a szemét.
Szeretem ahogy rám néz.
Szeretem ahogy mesél.
Szeretem nézni miközben alszik.
Szeretem, látni, hogy boldog.
Szeretem a tudatot, hogy a világon van, és az enyém.
Csak az enyém....
Najó...nyáladzom. Leszarom. Más is.
Hm... most pedig valszeg képeket fogok szerkeszteni : )! Amúgy meg... boldog vagyok, mivel a suli jól megy, Eddel jól megvagyunk (ami van vita az is ált a távolság miatt van) anyuval is nagyjából jól kijövök, bár volt egy sötét hét...
Najó ezt még leírom de aztán kusshad nekem mert megígértem Ednek,h. megcsinem a képeket.
Naszáóval.
Nem hiszem, hogy valaha is megértené, hogy nekem ez mennyire fáj, és rosszul esik. De ha megérti is... akkor sem fogja különösebben érdekelni. Ő neki csak az a lényeg, hogy én ne járjak plusz kiadással. Az emberrel nem is törődik aki bennem van. Én csak egy felesleges költség vagyok neki gyerekkorom óta. Tudom jól. Akkor is tudtam, csak... valahogy sosem mertem, és nem is akartam bevallani magamnak. Mert azt akartam, hogy... hogy én kelljek. Hogy neki is kelljek. Hogy szeressen. Hogy büszke legyen rám. Hogy elismerjen mint a lányát... Ezt akartam.. Most meg már csak azt akarom, hogy felejtse el, hogy a világon vagyok. Nem kell apa. Többé nem. Akartam nagyon... annyira boldog lettem volna... annyira...
De... valami miatt nem lehetett.... Tettem volna valami rosszat?
Nem tudom.
Na visszakanyarodva, azt még elnéztem, hogy Zsolti így viselkedett velem (bár azért is fájt annyira mert előtte nagyon jól megvoltunk, aztán úgy szokott lenni, hogy egyik napról a másikra köcsög lesz és bunkózik velem, és kiutál)de... hogy anya is...
Alig szólt hozzám ha szólt is, mint valami kutyára... vagy még rosszabb. Úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Mintha én lennék a család szégyene. Mintha én lennék az a kivülálló aki egyáltalán nem tartozik már bele ebbe az idillikus képbe, és házba. Mintha egy kolonc lennék, és ezt éreztették is rendesen.
Nincs munkám.
Ez a legnagyobb baj.
A legeslegnagyobb bajuk. Hogy nem hozok haza PÉNZT!!! UTÁLOM A PÉNZT!!
Aztán másnap suli előtt még letakarítottam a kocsit. De mindezt nem mosolyogva végeztem, ezért anyám felhívott, hogy ha valami nem tetszik, akkor el lehet költözni onnan. Mehetek.
Én pedig utazok a buszon, Győzővel, a torkom összeszorul bekönnyezek, és gyorsan kinézek az ablakon. HOGY MONDHAT ILYET?? A SAJÁT ANYÁM!! Annyira fájt... annyira feszített... alig bírtam visszafogni a könnyeimet. De muszáj volt, mert iskola, és Győző előtt mégsem sírhattam, pedig jól esett volna, de inkább arra gondoltam, hogy milyen jó lesz a suliban.
Igen imádok oda járni, imádom amiket tanulunk, és hogy egyre jobban értek a géphez -legalábbis magamhoz képest. Szeretem az osztálytársaimat, mivel hihetetlenül összetartó banda! Különösn kiemelném Anitát és Győzőt, akik nekem ott a "legek".
És akkor még ott van Attila meg TPG, meg Laci, akiket szintúgy bírok nagyon!
JaaaJ és most mondja a Győző, hogy hiányzok nekik, meg keresnek *könnyekig meghatódik* És hogy majd felvidítanak ha bajom van OMFG T__T KÖSZÖNÖM!!! IMÁDLAK TITEKET! OAN JÓ EMBEREK VAGYTOK!!!
Hát... mivel most pár barátocskám kihullt (pontosabban 2) de annyira fontosak,h. 400nak megfeleltek...az egyik néha ad magáról jelet a másik pedig ezt írta ki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése