Tenyered siklik a tenyerembe,

Lemezek alattunk pörögve játsszák hogy nyár van, újra nyár.

Levelek, miket körénk fúj a szél,

bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét.

Ma éjjel mezítláb indulok innen el,

Kavics karcolja talpam,

Combomon borostyán kúszik fel.

Ezek a nyári éjszakák rejtik el

Az ő arcát ki könnyeim issza fel.

Az ő arcát ki könnyeim könnyen issza fel.